Hit, vagy önhittség?

 

Vajon elhiszi a Nyilas, hogy le tudja lőni a Napot? (Ez a szimbólum jelenik meg a Nyilast ábrázoló képeken.) Én úgy gondolom, hogy igen. Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy míg a társaságokban, a közösségekben kedvelik a Nyilast ezért az önbizalmáért, addig a közvetlen környezetében, a családban kérdőjelezik meg leginkább a hitét, s sokszor nehezen viselik a „nyilasságát”. Pedig a Nyilas felső szintű feladata a valódi hit megélése, vagyis, hogy elhiggye, hogy minden érte van. Jelölje ki a célokat, tegyen meg érte, amit tud, majd fogadja el az eredményt. Mindegy, hogy mi a következmény, ennek kellett történnie, mert ha jobban kellett volna sikerülnie, akkor jobban sikerült volna. Azt szokták kétségbe vonni, hogy mindent megtesz a Nyilas a dolgokért. Igen, ami tőle tellett, azt megtette, de neki nem a végrehajtás a feladata, hanem a cél kijelölése és mások hitének az erősítése.

 

 

Középső szinten mindig újabb és újabb dolgokkal azonosul a Nyilas, s a környezete nem érti, hogy amit tegnap még tagadott, azért ma hogy lelkesedhet, illetve ami tegnap fontos volt neki, azt hogy tudta mára úgy elfelejteni, mintha soha nem is létezett volna. Ne vonjuk kétségbe az őszinteségét, bár Bakként, vagy Szűzként elég nehéz elhinni, hogy ez nem átverés.

 

Alsó szinten már tényleg megjelenik a tudatos nagyképűség. Itt is azt gondolja, hogy minden érte van, de itt már az anyag szintjén. Amennyiben ezt éli a Nyilas, akkor úgy gondolja, hogy minden és mindenki az övé, legyen az pénz, tárgy, vagy ember. S hogy lehet ezen segíteni? Olyan élethelyzetbe kell kerülnie, ahol hétköznapi szinten meg tudja élni a középső szintet, például jogászként, papként, vagy politikusként. Mert ha folyamatosan megéli a nyilasságot a hivatásában, akkor nem fog lecsúszni az alsó szintre.